Médianyilatkozatok helyett…

Többek között fentieknek megfelelően is szeretnénk leszögezni, hogy jelen álláspontunk kizárólag szakmai alapokon nyugszik, a MADÉSZ céljait és tevékenységét ugyanis szakmai szempontok határozzák meg és vezérlik.

A szakmai irányelveken túl azonban egy szakmai szervezetnek nem kis rálátással kell bírnia magára az általa képviselt szakmára, annak problémáira is, hiszen a problémák megoldása minden esetben azok okaiban keresendők. Aki ezeknek megfelel, avagy így cselekszik, az előtt tiszta és világos, hogy a problémák összetettek, illetve számos esetben összefüggést mutatnak egymással.

Na de milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy mai magyar lemezlovasnak?

• A szakma túltelített, ezáltal kevés egyáltalán már a bemutatkozási, nemhogy a fellépési lehetőség, ami mellett a szcéna fel is hígult.
  
  
• Alacsonyak a fellépti díjak, mert a profitorientált vendéglátó-, és szórakoztatóipar jelentős része anyagi szempontok alapján alkalmaz, illetve mert többen áron alul vállalnak fellépést.
  
  
• Jellemző a széthúzás, a konkurenciaharc, az ellenségeskedés.

Mik ezeknek az okai?

A szakma túltelítettsége és felhígulása

Többen az egykori OSZK vizsgákat okolják ezért, de a 28 év alatt háromezer sikeres OSZK vizsgát tett DJ igazán nem mondható soknak még akkor sem, ha egy nagyobb részük 1998. utánra datálódik. Ennek teljesen más oka van.

1998-tól megkezdte közös jogkezelői tevékenységét a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ), amely kezdetben csak a vizsgázott lemezlovasokkal kötött szerződést, azonban nem sokkal később már bárkivel, 2003. után pedig ezt már nyíltan vállalta is, hiszen számára az volt a fontos, hogy minél többen fizessék be ezt a díjat, a vizsgakötelezettséget pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Mivel a vizsgákat senki, a MAHASZ díjakat viszont egyre inkább (eléggé megkérdőjelezhető módon) ellenőrizték, ezért elterjedt az a tévhit, hogy nem kell vizsga, csak a MAHASZ díj legyen befizetve, és máris DJ lehetsz.

2006. szeptember 20., a 43/1998. (VI. 24.) számú IKIM rendelet módosítása után ezt a MAHASZ már így is kommunikálta, és gőzerővel „termelni” kezdte a lemezlovasokat. (Adódik hát a költői kérdés, hogy ezek alapján ki hogyan is gondolkodhat minderről?)

Alacsony fellépti díjak

Ez egyrészről a túltelítettség egyik következménye, másrészről viszont egyszerű kiadás-bevétel kérdése. Nyilván, aki nem fektet be folyamatosan, mondjuk zenei anyagba, hanem egy „baráti” összegért bárhonnan származó (akár ingyen letöltött), bármennyi zenei anyagot „jogosíthat”, annak nincs annyi kiadása, mint azoknak, akik történetesen vásárolják a zenei anyagot. Értelemszerűen, előbbiek kevesebb gázsi után is hozzájutnak ahhoz a bevételhez, aminek eléréséhez utóbbiaknak többet kell kérniük.

Ha ehhez hozzávesszük a hazai vendéglátó-, és szórakoztatóipar általános hozzáállását (tisztelet a kivételnek), akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a fellépti díjak ennyire lecsökkentek.

Széthúzás, ellenségeskedés

Mivel divatos kifejezéssel élve farkastörvények uralkodnak a szakmában, ezért elszaporodtak abban a névtelen feljelentések, amire egyébként egyes szervezeteknek nagy szükségük is van, mert különben nem lenne jogalapjuk a hatóságokkal kivonulni a klubokba. Ezt az igényüket úgy mellesleg jelzik is különböző hírlevelekben, cseppet sem burkoltan.

Mi a megoldás?

Sokáig mi magunk is úgy gondoltuk, hogy az oktatás és képzés mindent megold majd, azonban ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy önmagában a képzés és képesítés nem elég, ráadásul az Európai Uniós rendelkezéseket és gyakorlatot is figyelembe kell venni, már ha azt szeretnénk, hogy továbbra is, vagy egyre inkább egyáltalán számon tartsák Magyarországot a világ klubéletében (esetleg talán nagyobb mértékben, mint eddig). A megoldás ennek megfelelően többlépcsős.

• Tény, valóban szükség van egy szakmai alapokon válogató munkaerőpiacra, ahol nem jutnak lehetőséghez azok, akik egész egyszerűen alkalmatlanok a DJ tevékenység végzésére, de ennek létrejötte és rendszere több tényezőtől is függ.
  
  
• Legfőképpen attól az Európában (talán a világon) egyedülálló szerzői jogi összevisszaságtól, amely Magyarországon tapasztalható, és ami miatt az Európai Unió már többször is kifejezte rosszallását.
  
  
• Függ továbbá a vendéglátó-, és szórakoztatóiparra vonatkozó előírásoktól, hiszen amíg a munkaadói oldalon fejetlenség uralkodik, addig nem várható el, hogy a munkavállalói oldalon minden precíz legyen.
  
  
• Végül, de nem utolsó sorban közös emberi és szakmai tényezőktől is függ, azaz jó lenne végre, ha egy adott szakmai terület problémáival azok foglalkoznának, akik abban jártasak, mindezt pedig nem mások, hanem valóban a szakma érdekei alapján vezérelve és téve. Nem is beszélve azokról, akik mindebben csak a pénzt és/vagy az egzisztenciát látják, de az sem ártana, ha az, aki nyilatkozik valamivel kapcsolatban, az tájékozódna, mielőtt elragadtatja magát, ugyanis például a napokban nyilvánosság elé került információk egy jelentős része nemhogy pontatlan, hanem egész egyszerűen valótlan dolgokat kezel tényként.

A MADÉSZ hozzáállása a problémákhoz

Ahogy említettük, a szakma és képviselőinek sorsa, helyzete nem politikai, hanem (ki gondolná) szakmai kérdés, ezért a Magyar Diszkósok Érdekvédelmi Szövetsége a hazai lemezlovasokkal és a munkaadókkal, azaz a klubokkal egyeztetett és egyeztet, szakmai szervezetekkel, és az illetékes szaktárcákkal vette fel a kapcsolatot, nem pedig politikusokkal. Tette és teszi mindezt függetlenül, azaz minden más szervezet, intézmény, stb. által történő anyagi befolyásoltság nélkül, kizárólag szakmai szempontok alapján, tevékenységét és figyelmét két fontos területre, az érdekvédelemre és az oktatásra összpontosítva.

Érdekvédelmi tevékenységén belül az előbbiekben részletezett megoldási lépcsők kidolgozásával, folyamatos egyeztetésekkel, javaslatokkal és külföldi példák elemzésével, míg az oktatáson belül, bejegyzett felnőttképzési intézményként folyamatosan biztosítva magas szakmai színvonalú, OKJ-s (nem egy) képzéseit. Ez utóbbiakra véleményünk szerint mindenképp, a hatályos rendeletektől függetlenül is szükség van, és ezek a mai napig működnek nemcsak hazánkban, hanem a nyugati országokban is. A szakmának ugyanis vannak tanulható és tanítható részei, nem is kevés, és nem az, hogy miként kell ordítani a mikrofonba, hogy „told le a gatyád”.

Persze, hazánk egy kicsit egyedülálló, ugyanis nincs még egy olyan ország a világon, ahol az adott állam lehetőségeihez és méreteihez képest annyian szeretnének így vagy úgy a szakmában érvényesülni, mint nálunk. Szeretnénk hinni, hogy sokaknak annyira szívügyük a szakma és képviselőinek a sorsa, mint amennyire mutatják, azonban ez hiú ábránd lenne, elég csak a nyilatkozatokat és azok szerzőinek honlapját összehasonlítani, az ellentmondások egyértelműek.

Nem csodálkozunk azon, hogy ezek után egyre nehezebben bíznak maguk azok bárkiben is, akiknek a sorsáról tulajdonképpen szó van, és ezen abszolút nem segít, ha két szervezet ellentmond egymásnak. Mi örülnék a legjobban, ha ez nem így lenne, és úgy érezzük, hogy ez nem rajtunk múlik. Mi következetesen azt tettük mindig is, amiért a MADÉSZ alakult, és ezután is így cselekszünk majd, mondjuk hangzatos propaganda helyett, inkább javaslatainkat juttatjuk el az illetékesek felé.